mindennapi filozófia

Mindenkinek, aki szeret gondolkodni, és úgy véli, egy "nagy utazás az életünk"

Ahol a leghosszabb a nyári szünet

14 hét vakáció. Olaszországban az iskola szeptember közepétől június első hetéig tart, a tanórák pedig 8 és 13 óra között zajlanak. Sok helyen kettőkor már otthon vannak a gyerekek, hogy jóllakjanak a mamma ebédjével. 

suli_olasz.jpg

Viszont szombaton is van suli, és a tanórák 45-60 percesek - a pedagógusok döntésétől függően. A legtöbb iskolában lehetőség van délutáni elfoglaltságokon való részvételre, mint pl. dráma, sportok, nyelv, de a nagyobb tanulók többsége inkább összejár a többiekkel iskola után. Találkoznak a piazzán, és együtt töltik az estéket az osztálytársakkal, barátokkal. Azt is megszokták, hogy inkább egymásnak segítenek a tanulásban, így nem a szülőnek kell a rengeteg házi feladatot a gyerekekkel megtanulni és gyakorolni.

Olaszországban egy osztály megnyitásához elég 10 gyerek is. A törvény által engedélyezett legmagasabb osztálylétszám 26 fő.

A tantárgyak többnyire függnek az iskola típusától, amely lehet általános, természettudományi, művészeti, műszaki jellegű. Ám többnyire a következő tantárgyakat tanulják a diákok: olasz nyelv és irodalom, matematika, természettudományok, fizika, idegen nyelv (angol, német vagy francia), földrajz, történelem, technika. Kevés testnevelés óra van (hetente 1-2), de heti egyszer délután is tartanak sportfoglalkozást, amire be lehet iratkozni. Alapvetően az elméleti tudásra helyezik a hangsúlyt, mivel az olasz iskolákban főként lexikális tartalmakat, klasszikusokat oktatnak. Persze, azért előkerülnek mai dolgok is: például az irodalomkönyv tele van mostani filmekkel és könyvekkel, amiket a gyerekek nagyon szeretnek.

A "scuola superiore" (középiskola) 14-19 éves diákokat fogad. Ezt az iskolát a diákok a "scuola elementare" (alsó tagozat) és a "scuola media" (felső tagozat) elvégzése után kezdhetik meg. A felsőtagozat végén a tanulók vizsgát tesznek, amellyel megszerzik a felső tagozat befejezését tanúsító bizonyítványt (diploma di licenza media).  

school-system-in-italy-7-728.jpg

Egy kezdő tanár havi fizetése kb. 2 200 Euró (kb. 700 000 Ft).

Tanárnak úgy lehet állni, hogy concorso-t (azaz versenyvizsgát) tesz az ember. Az olasz rendszerben ugyanis nem egy adott iskola igazgatója választja ki a tanárt, hanem központilag szabályozott ún. concorso-val lehet tanári helyekre bejutni. A concorso-nak általában kevés köze van ahhoz, amit majd tanítani fog a tanár. Amire éppen szükség van, azt kell tanítani, illetve ott, ahol éppen nincs elég pedagógus. Kirúgni viszont szinte lehetetlen bárkit is (ennyire véd a rendes munkaszerződés).

Ki tehet le versenyvizsgát? Ahhoz, hogy valaki tanár legyen, nem kell szakirányú tanári diploma, elég bármilyen minimálisan kapcsolódó végzettség (pl. építészként technikatanár, néprajzot végezvén irodalom és történelemtanár lehet bárki). A tanári hivatás, itt nem egy külön elismert, egyetemen oktatott szakma. Az emberek különféle szakokat végeznek az egyetemen, pedagógiai / pszichológiai / módszertani tanulmányok nélkül, majd (bármely) egyetemi diploma birtokában bejelentkezhetnek a concorso-ra (vagy alkalmi tanárhelyettesítésre, de erről később).

Ezeket a concorso-kat az állam hirdeti meg, véletlenszerűen, amikor éppen teljes a hiány tanárokból, és van is pénz felvenni őket. Jelentkezni egy adott régióban lehet, online. Ezekre a versenyvizsgákra egyébként többezren pályáznak, így több menetben zajlik mind az írásbeli, mind a szóbeli része. A jelentkezőknek sok képzési intézmény és szakszervezet kínál felkészítő kurzusokat, de persze a neten is lehet anyagokat találni hozzá.

A más országban szerzett diplomákat honosítani kell, ha concorso-n venne valaki részt, és állami iskolában helyezkedne el. A magániskolák nem nagyon kérik, azért sem, mert leginkább ismeretség alapján toboroznak. A honosítás, sajnos, elég macerás procedúra, főleg a régebbi diplomák esetében.

Az állandó (szerződéses) tanárokon kívül vannak alkalmi tanárok alkalmi szerződéssel is (általában kilenc hónapra kötik a szerződést). Hogy alkalmilag tanár lehess, vannak alkalmi hirdetések, az ismeretségi kör (mint mindenhol) és megyei helyettesítési listák. Ez utóbbi annyit jelent, hogy feliratkozol, aztán ha egyszer valahol hiány van, esetleg majd hívnak.

Az iskolák legnagyobb része állami, és a tanárok valamint a hivatalnokok fizetését is az olasz állam finanszírozza Rómából (Ministero della Pubblica Istruzione). Az iskolák karbantartása és rezsije viszont megyei, regionális szintű kiadás.

Olaszországban szakfelügyelőt csak súlyos esetekben hív az iskolaigazgató, viszont nagy szerepet kap a szülők és a diákok véleménye a tanítás minőségével kapcsolatban. Gyakran van éppen ezért ún.“Consiglio di classe” (osztálytanács). Itt az osztályok tantestülete kötelezően résztvesz, valamint két diákképviselő és két megválasztott szülői képviselő.

Ezen kívül van félévente egy fogadó nap, amire külön időpontot kell kérni minden tanártól. Ha nagyon közkedvelt a tanár, akkor már sokszor nincs is hozzá időpont, pedig ekkor egész nap fogadóórát tartanak, azaz letanítanak pár órát, és aztán este 8-ig várják a szülőket, ahol minden szülőre szigorúan 15 perc jut!

Valójában máskor is lehet fogadóórát kérni, minden tanárnak van 1-2 alkalma egy héten, mikor be lehet hozzá menni. Ezzel csak az a baj, hogy többnyire ilyenkor csak délelőtti időpontokban elérhetők a pedagógusok.

italy.jpg

Az osztálynaplók kb.tíz éve digitálisak, a szülők interneten keresztül kapnak értesítést a gyerekeik előmeneteléről és az összes iskolai tudnivalóról. Természetesen itt is vannak felelések, dolgozatok, tesztek, de a tanárok 1-től 10-ig osztályoznak, a röpdolgozatokat pedig előre be kell jelenteni.

A tankönyvek a felső tagozatban rögtön három évre szólnak, azaz amikor ide kerül a gyerek, akkor be kell fektetni vagy 3-500 eurót, hogy megvegyék neki az összeset. Nagy alakúak és nehezek a könyvek, bár szépek és érdekesek, viszont a diákok csak kisbőrönddel tudják őket cipelni...

Van differenciálás, leginkább a külföldi gyerekekkel. Olaszország befogadó ország, évente mindig találkozni 4-5 új, külföldi, bevándorló vagy menekült gyerekkel az oszályokban. Ezek a diákok többnyire nem beszélnek jól olaszul, ezért olasz különórára járnak (suliidőben, azaz ilyenkor lemaradnak más tantárgyakból, amit aztán maguktól kell később behozni). Fél év után kapnak egy doksit, amiben meghatározzák a tanárok, hogy melyik tantárgyból milyen szintet fognak kérni a tanulótól, abban az évben, amíg nem beszél tökéletesen olaszul. Ez azt jelenti, hogy ha mondjuk felelnek, akkor míg a tanár a többi gyerektől kérdez valamit, addig ő választhat, hogy melyik témát mondja, vagy dolgozatnál három kérdést kap öt helyett.

Minden tanulóra érvényes, hogyha valakinek nehezére esik egy gondolat vagy vélemény kifejezése szavakkal, akkor a neki tetsző egyéb módon is ábrázolhatja a mondanivalóját. A későbbi feladatoknál azután arra kérik, hogy hasonlóan járjon el, de ezúttal csak gondolatban idézze fel az ábrázolást, és próbálja meg verbálisan kifejezni magát. A tanárok - elmondásuk szerint - az eredményeknél fontosabbnak tartják tanítványaik tanulási folyamatának fejlődését. Úgy érzik, elengedhetetlen, hogy valamilyen eszköz révén információkat tudjanak gyűjteni az egyéni tanulási folyamatokról. Többen például azt találták ki, hogy füzeteket vezetnek az egyes tanulók fejlődéséről. Ezzel a módszerrel minden diákjukat jobban megismerhetik.

A tanulók gyakran nem lineárisan tanulnak, hanem például gondolati térképet készítenek, melynek segítségével jobban megérthető, hogy egy új téma hogyan illik bele egy tágabb rendszerbe. Az is jellemző, hogy a tanárok, új anyag elején, ötletbörzével felmérik, hogy mit tudnak már a gyerekek az adott témáról, hogyan köthető az a már ismert fogalmakhoz. 

 

mindennapi filozófia

Kérdések, melyek mindig is foglalkoztatták az embereket, és melyek talán napjainkban még aktuálisabbak, mint régen. Válaszok híres filozófusoktól közérthetően, hétköznapi és popkulturális példákkal illusztrálva.

Több filozófia