A fájdalom legyőzése
2018. november 20. írta: utazó tanár

A fájdalom legyőzése

"A ragaszkodás féltékenységhez vezet. És az a kapzsiság ikertestvére. Igyekezz megválni önként mindentől, amit fájna elveszítened.” (Yoda, Star Wars III: A Sith-ek bosszúja)

luke_skywalker_s_backpack.png

 

Valóban ilyen egyszerű volna? Ha nincs semmink, akkor nem is kell aggódnunk afelől, hogy elveszítjük, s így a lelkünk békére talál?

Ennek az elvnek a megfogalmazása is hasonlóan túlzó és hatáskeltő, mint az előző bejegyzésben megvizsgált szélsőséges sztoicizmus. Leegyszerűsíti a megoldást, de ezzel tulajdonképpen lehetetlenné teszi is azt, pedig van igazságtatalma, nem is kevés.

Két dologról beszélhetünk. Egyrészt, van-e értelme vágyakozni olyan (főként anyagi természetű) dologra, amely sosem lehet a miénk? Másrészt a felhalmozott, sokszor felesleges javak, illetve ragaszkodásunk bármihez, amin esetleg már túl kellene lépnünk, el kellene engednünk, azok nem korlátoznak-e minket abban, hogy boldog, kiegyensúlyozott életet élhessünk? Úgy látom, nem a vágyaink létjogosultságával, helyességével kell foglalkoznunk, hanem annak irányával. Természetes ugyanis, hogy vannak vágyaink, céljaink, ambícióink, de azt gondolom, ezeknek kevésbé a tárgyak birtoklásáról és az anyagi gazdagodásról, sokkal inkább a mindennapjainkat meghatározó emberi kapcsolatokról, az élmények és a szellemi javak eléréséről kellene szólniuk. Például beszélgessünk, utazzunk, olvassunk többet! Ne legyen semmink? Ne vegyünk semmit? Dehogy nem! Hiszen rengeteg mindenre szükségünk van az életben. Csak ne a tárgyak (pl. mobiltelefon, videojáték) irányítsák az életünket! Itt is a mérték, az arany középút megtalálása a lényeg.

Szerencsére mi nem a Régi Rend jedi lovagjai vagyunk, akiknek Yoda mester tanítása szólt. A túlzott érzelmi kötődés, a ragaszkodás akár személyekhez, akár tárgyakhoz számukra tiltott dolog volt. Éppen ezért a jedik nem házasodhattak, és nem lehetett magántulajdonuk sem. Ennek oka a következő: ha érzelmileg kötődöm egy tárgyhoz/személyhez, akkor annak elvesztésének gondolata félelemhez/féltékenységhez vezet, tényleges elvesztése pedig fájdalomhoz, bánathoz, haraghoz, ezek az érzések pedig a sötét oldal felé sodornak. Gondoljunk csak Anakinra, aki anyja elvesztésekor mély bánatában szörnyű haragra gerjedt, és kiirtott egy teljes buckalakó kolóniát; később pedig attól félve, hogy feleségét is elveszíti, olyan útra lépett, melynek végén ő lett Darth Vader, a Sötét Nagyúr. Sajnos vagy nem sajnos, bármennyire is tiltott dolog volt, még a jedik nagy része sem volt képes arra, hogy kötődések nélkül éljen, nem tudták betartani ezt a szabályt maradéktalanul.

Az Új Rend viszont már felismerte, hogy ez a szabály legalább annyit árt, mint amennyit használ, ezért eltörölte azt, s lehetővé tette a jedik számára, hogy magántulajdonuk legyen, és hogy házasodjanak. Az új szemlélet szerint a lényeg, hogy a jedik megtanulják megfelelően kezelni az érzéseiket, és akkor az érzelmi kötődés nem okoz különösebb gondot. Egy jedi - és természetesen a ma embere - nemcsak a harcból, a hősiesen véghezvitt dolgokból meríthet erőt, hanem abból a szeretetből is, amit a különböző kapcsolataiban megél - nem elrejt, hanem megmutat. És ez az erő segíthet aztán a nehéz pillanatokban, az igazi megmérettetésekben: a konfliktusok, a csalódások és a veszteségek feldolgozásában. Talán igaza volt Yodának abban, hogy nem válhatunk függővé a másiktól, nem lehetünk kiszolgáltatva teljesen az érzéseinknek, és vannak helyzetek, amelyekben egyedül is meg kell állnunk a helyünket. Az is igaz, hogy ma már sokaknak egyszerűbb az online világában megtalálni identitásukat, kapcsolataikat, és nem is minden csak rajtunk múlik. De nem az a megoldás, hogy lemondunk a valódi mély emberi kapcsolatokról, a barátságról, a szerelemről, csak hogy ne sérüljünk! Ahogy mondani szokás, bátraké a szerencse! Márpedig egy jedi minden, csak nem gyáva nyúl!

A fájdalmakat, bármennyire is szeretnénk, nem kerülhetjük el. Már az ókori görög Epikurosz is megfogalmazta, hogy mind a mentális, mind a fizikai fájdalom elviselhetőbb, ha az általunk átélt korábbi jó dolgokra, örömökre gondolunk gyötrelmeink közben. A képzelet csodálatos dolog! Általa vissza tudunk utazni azokra a helyekre, ahol jól éreztük magunkat, azok körébe, akiket szerettünk, még akkor is, ha már a valóságban ezt nem tehetjük meg. Rámutatott, hogy a gyönyört akkor is élvezzük, amikor részünk van benne, de akkor is örömet okoz, ha visszaemlékszünk rá, így hosszú távon is hasznos a számunkra, és a boldogság érzését így bármikor újraélhetjük. A mértéktelenséget viszont ő is elutasította (noha az "epikureus"jelző ma olyan embert takar, aki tobzódik a luxusban és az érzéki örömökben). Szeretett élni, de egyszerűen, szerény körülmények között. Nem jó, ha mindenáron egy palota birtokosai akarunk lenni, ha soha az életben nem lesz elég pénzünk arra, hogy vásároljunk egyet - figyelmeztetett. Úgy vélte, ha a vágyaink egyszerűek, akkor kielégíteni is egyszerű őket, így elegendő időnk és energiánk marad azokra a dolgokra, amelyek valóban fontosak, pl. az emberi kapcsolatok ápolására. Számos tanítványa akadt, akik együtt éltek vele egy kis közösségben. Afféle menedéket jelentett ez sok nőnek és rabszolgának, és ez az ókori Athénban ritkaságnak számított. Iskoláját egy kertes házban nyitotta meg, amelyet csak a "Kert" néven emlegettek.

1_j6ppipusi6fmh7mlpv_yta.jpeg