mindennapi filozófia

Mindenkinek, aki szeret gondolkodni, és úgy véli, egy "nagy utazás az életünk"

Bevezető - Gondolkodjunk együtt!

Már Szókratész is bebizonyította, hogy az, amire gondolunk és amiről beszélünk, gyakran nem azt fejezik ki, amit valóban mondani akarunk szavainkkal. Nyelvünk, bármilyen gazdag is, sokszor nem elegendő ahhoz, hogy megfogalmazzuk vele érzéseinket, véleményünket, szándékainkat. Látszólag alapvető fogalmakat is máshogy értelmezünk, sőt, gyakran -önkéntelenül- magunkat is becsapjuk, amikor azt hisszük, biztos tudással rendelkezünk erről vagy arról. Egy katonai vezető teljes meggyőződéssel állíthatja például, hogy ismeri a "bátorság" fogalmát, húsz perc után azonban, amit Szókratész társaságában tölt, teljesen össze fog zavarodni. Szókratész ugyanis előszeretettel vonta kétségbe azokat a feltételezéseket, amelyekre egyes emberek az életüket alapozták.

Ebben a blogban egy utazásra hívom az olvasót, ha vállalja, hogy olykor bizony szembe kell néznie azzal, hogy egyes dolgok az életében nem azok, aminek látszanak. Persze, nem kell (talán nem is szabad) elhinni semmit, sőt érdemes vitatkozni a leírtakkal, hiszen úgy vélem, kritikusan és szkeptikusan kell minden kérdéshez hozzáállni. Nem állítom, hogy igazam van, inkább csak megosztanám, hogy egy-egy következtetésre azzal kapcsolatban, hogy hogyan érdemes élni (nagy szavakkal: mi az élet értelme), én magam miként jutottam, miközben olyan "segítőtársaim" voltak ezek megfogalmazásában, mint Arisztotelész, Szent Ágoston, Descartes, Spinoza, Rousseau, Hegel, Kierkegaard, Nietzsche, Sartre, Wittgenstein, Alan Turing vagy Noah Harari.

Gondolkodjunk együtt! - szól tehát a meghívóm, mivel azt látom, egyre gyakrabban "lövünk a másikra" és csak azután kérdezünk, már ha kérdezünk egyáltalán. Azt tapasztalom, hogy szinte mindenre csak érzelmekkel, indulattal tudunk reagálni, ahelyett, hogy gondolkodnánk és érvelnénk. Azt veszem észre, hogy bármit készek vagyunk elfogadni, csak mert valamilyen "tekintély" (politikus, celeb, megmondó ember) kijelentette bizonyos "tényekről", hogy igazak. És végül, ha már a tényeket hoztam szóba, tanárként nap mint nap azzal találkozom, hogy a gyerekek egyre kevésbé tudnak/mernek kérdezni, pedig nem az a legokosabb, aki a legtöbb tényről tud, hanem az, aki megérti az összefüggéseket, aki megismeri önmagát, és tisztába kerül azzal, mire képes, mihez van tehetsége. Legyenek bár csendesek, akik fontos kérdésekre keresik magukban a választ, vagy éppen nagydumások, akik képesek kiállni ötleteik mellett, bizony előfordul, hogy az iskolában, akárcsak Szókratész a 2400 évvel ezelőtti Athénban, kilógnak a többiek közül. De az idő később őket igazolja.

otlet.jpg 

Ők azok, akik nem olyannak látják a világot, mint a többi ember, mivel a valóságot a gondolkodás útján fogják fel, nem csupán az érzékeik alapján. Míg mások röpke árnyakat látnak a barlang falán, s azt hiszik valóságnak, addig ők tudják, hogy mindaz, amit látnak, csupán a tűz elé tartott tárgyak árnyai. Keveseknek adataik meg, hogy a fától valóban lássák az erdőt, a barlangon túl felfedezzék a külvilágot. Hasonlatos ez ahhoz, mint amikor valaki egész életét egy helyen éli le. Ő szinte biztos, hogy csak a "barlangot" fogja látni, azt, ami előtte áll - mesélhet neki bármit a "világot látott utazó". Ragaszkodni fog a látszathoz és a maga igazához, szokásaihoz, valóságához.

Platón egyébként, akitől az előbb felvázolt barlanghasonlat is ered, azt vallotta, hogy ha a népnek szavazati jogot adnának, az olyasfajta tévedésnek számítana, mintha az utasokra bíznánk egy hajó irányítását. Szerinte sokkal jobb, ha olyasvalakikre bízzuk ezt a feladatot, akik tudják is, mit csinálnak. Nem volt túl demokratikus gondolat, még akkor sem, ha sokan úgy gondolják, a történelem már sokszor bebizonyította, hogy a választók nem egyszer manipulálhatók, és döntéseik gyakran érzelmeken, nem pedig ész érveken alapulnak. Tegyük hozzá, Platón azt is mondta, hogy akik a politikai hatalmat birtokolják, akik a társadalom csúcsán foglalnak helyet, azoknak fel kell áldozniuk saját örömeiket az általuk uralt polgárok érdekében. Eme gondolat, úgy vélem, sok adófizető szívét megdobogtatja, és talán már látják is lelki szemeik előtt az aszkéta életmódot gyakorló államtitkárokat és minisztereket.

Azzal kezdtem, mennyire gúzsba kötnek minket a szavak, mennyi félreértéshez vezetnek, mennyire félrevisznek minket. Igyekszem épp ezért érthető, lényegre törő lenni, ugyanakkor érdekes is az átlag öt perces út során, amit ha egy-egy bejegyzés olvasására szán az utazó, akkor talán gazdagabb lesz néhány olyan ismerettel, amelyről korábban még nem hallott, de megváltoztathatja az életét. 

 

mindennapi filozófia

Kérdések, melyek mindig is foglalkoztatták az embereket, és melyek talán napjainkban még aktuálisabbak, mint régen. Válaszok híres filozófusoktól közérthetően, hétköznapi és popkulturális példákkal illusztrálva.

Több filozófia